Tales of Demons and Gods

6. fejezet: Xiao Ning'er

- Az az átkozott Nie Li azt mondta, legyek én a csali. Egyszerűen felháborító! - nézett farkasszemet Lu Piao a felé csörtető tülkös vadjuhhal. Úgy megrémült, hogy elbotlott menekülés közben.

Eközben Du Ze és Nie Li a cserjésben rejtőztek, nyílpuskát tartva a kezükben.

- Te jó ég! Ez a tülkös vadjuh nagyon ijesztő! Lőj! Lőj már! - kiáltott Lu Piao. Amikor látta, hogy a tülkös vadjuh egyre közelebb ér hozzá, minden erejét megfeszítve futott tovább.

- Ez a Lu Piao! Nem beszéltük meg, hogy nem mozdulhat a helyéről? A tülkös vadjuh biztosan bedőlt volna a csapdának, azonban amikor elkezdett futni, a tülkös vadjuh elkerülte a csapda irányát. - ráncolta a homlokát Nie Li. A csapda egy kicsi, két ujjnyi gödör volt, aminek össze kellett volna törnie a belelépő tülkös vadjuh lábát. Azután kilőni rá a nyílvesszőket sokkal jobb eredményhez vezetett volna.

Látva, Lu Piao hogy menekül riadtan, Du Ze is ideges lett, és a juhra célozva többször is meghúzta a ravaszt. *shu shu shu* Három nyílvesszőt lőtt ki a nyílpuskából.

A tülkös vadjuh egy démonizálódott állat. Mivel még nem sérült meg, a reakciója nagyon gyors volt. Amikor érzékelte a három nyilat, ami felé repült, a gyors reflexeinek köszönhetően néhány ugrással kitért a nyilak elől, amik éppen, hogy csak súrolták.

- Mi? Elvétette?

Lu Piao megzavarodott, ahogy a tülkös vadjuh szarva egyre közelebb ért hozzá. Arra gondolva, hogy Nie Li és Du Ze tulajdonképpen ilyen nagy hibát vétettek, majdnem könnyekben tört ki. Az a kósza gondolat jutott az eszébe, mekkora hiba volt pont velük összebarátkozni. Ha a hegyes tülök eléri a hátsó felét...

Amikor látta, hogy a tülkös vadjuh kitért a nyilak elől, és tovább csörtetett Lu Piao felé, Du Ze kezei izzadni kezdtek. Ha megpróbál új nyilat tenni a nyílpuskába, már túl késő lenne. El tudta képzelni ahogy Lu Piao ülepébe szúródik a tülkös vadjuh szarva.

- Nie Li, most mit kéne... - Du Ze azonnal elhallgatott a mondandója közepén. Félt, hogy megzavarja Nie Li-t.

Nie Li félig guggolt, a bal keze kinyújtva, rajta a nyílpuska. A jobbkezével a ravaszt szorította. A szemei a látványra tapadtak és a nyílpuskát olyan stabilan tartotta, mintha az egy állványon lett volna.

Du Ze-t egy leírhatatlan érzés kerítette hatalmába. Nie Li-nek még tüzelnie kellett, de Du Ze egyszerűen tudta, hogy a nyíl el fogja találni a tülkös vadjuhot. Nie Li ebben a pillanatban egy cserjésben rejtőző, prédájára váró gepárdhoz hasonlított. Egy fenséges aurát árasztott magából.

Bár a fizikuma gyenge volt és még a Bronz rangot sem érte el, a gazdag tapasztalata előző életéből még mindig ott volt. A tapasztalat, amit a véres csatákon átküzdve szerzett magának Nie Li, időnként akár halálközeli állapotban. Nem számít, milyen fegyverről legyen szó, akár kardok, nyílpuskák, de még egy fémdarab is, Nie Li kezében mind halálos fegyverekké válhatnak. Bár Nie Li még nem volt Bronz rangú Harcos, számtalan módszerrel rendelkezett, hogy megölhessen egy Bronz, vagy akár Ezüst rangú Harcost.

Úgy tűnt, mintha a környező területen csupán egyetlen ember lenne. A tekintet Nie Li szemében egy prédájára váró sólyoméhoz hasonlított.

Nie Li enyhén kifejező, lágy arca, határozott tekintete és kézmozdulatai másokban egy 'Mérhetetlen mélységű tó'-hoz hasonló érzést keltene.

Psh!

Nie Li meghúzta a ravaszt és a nyílpuskából szabadon suhant ki a nyíl, ezüstös fénnyé változott és kecsesen száguldott keresztül a levegőn. Nie Li olyan szögben célzott, ami a tülkös vadjuh vakfoltjába esett.

- Talált!

Látva a levegőben szálló nyilat Du Ze meglepődött. Nie Li egy furcsa érzést okozott neki, mintha egy veterán lövészt látna.

A tülkös vadjuh ezúttal nem tudott időben kitérni előle.

Plop!

A nyílvessző a tülkös vadjuh hátsó lábát találta el.

Thud!

A tülkös vadjuh jajgatva a földre zuhant, Lu Piao orra előtt landolva hatalmas porfelhőt felkavarva.

Lu Piao levegőért kapkodott. Rendkívül ideges volt. Látva a tülkös vadjuhot megállás nélkül fájdalmasan bégetni, akaratlanul is arra gondolt 'Istenem, ez már túl izgalmas volt. Hála az égnek, megmenekült a seggem.'

Ha Nie Li nyila csak egy kicsivel is lassabb lett volna, a tülkös vadjuh belecsapódott volna!

Ha átlagos a nyílvessző, egy ilyen enyhe sebnek nem lett volna semmilyen hatása egy démonizálódott tülkös vadjuhra, és biztosan újra fölállt volna. Azonban a nyíl, amit használt, nem hétköznapi volt, mivel bekente a Fekete tavifűből és Zoysia fűből kevert szerrel. Egész egyszerűen a tülkös vadjuhok nemezise lett.

A szer gyorsan terjedt a vérkeringésben, és elérte a tülkös vadjuh szívét. Hamarosan a fájdalmas hangok egyre lágyabbá váltak, elhalkultak.

- Milyen gyors! - lepődött meg Du Ze. Sosem gondolta volna, hogy a szernek, amit Nie Li kevert össze, ilyen erős lenne a hatása. Egy pillanat alatt a hatalmas vadállat teljesen elvesztette a védekező-képességét.

Lu Piao szintén meghökkent. Teljes mértékben tisztában volt ezeknek a juhoknak az erejével, ami két Bronz rangú Harcos együttes erejének felelt meg. Általában sok időbe telt akár egyet is legyőzni, ez a tülkös vadjuh ennek ellenére csupán egy jelentéktelen nyílvesszőtől elesett.

- Ez hátborzongató volt!

Amikor csak eszébe jutott Lu Piao-nak a korábbi jelenet, azonnal visszaszivárgott a félelem, ami még mindig benne bujkált.

- Ha nem menekültél volna el, a tülkös vadjuh nem jelentett volna veszélyt rád nézve! - nevetett Nie Li könnyedén.

- Oké - motyogott Lu Piao, elvörösödő arccal. Nem a terv szerint viselkedett, és rögtön bepánikolt, amikor meglátta a felé csörtető vadjuhot.

Látva a leterített tülkös vadjuhot, Lu Piao úgy érezte, még mindig álmodik. Nie Li tekintete és közbeavatkozása korábbról mélyen az agyába égett, és mély csodálatot ébresztve benne. Amióta az eszét tudta, ez volt az első alkalom, hogy Lu Piao valakire valóban felnézett. Nie Li lövészi képességei egyszerűen mesteriek voltak. Ha egy átlagos ember tíz évig edzett volna, akkor sem érhette volna el Nie Li szintjét.

- Siessünk, és takarítsunk föl. Nem kell más, csak a szarvak, a szőrme a nyakáról, a démonkristály, és a démon lélek! - utasította gyorsan Nie Li a többieket. A tülkös vadjuh démonkristálya és démon lelke az agyában helyezkednek el. A démonkristályok hüvelykujjnyi kristályok és a legtöbb démon-bestiában megtalálhatóak. Ami a démon lelket illeti, csupán egyet-kettőt lehet találni többtízezer tülkös vadjuh testében összesen, ennek formája egy gyertyalánghoz hasonlít leginkább.

A tülkös vadjuh démon lélekkel általánosságban véve erősebb többi fajtársánál.

A tülkös vadjuhok viszonylag alacsony szintűek, csupán 1-csillagos Bronz rangú démon-bestiák. A falhasználható részeik ebből kifolyólag szintén olcsóak. Egy pár szarv öt yaolingbi-ért, a nyakáról szerzett szőrme pedig három yaolingbi-ért adható el. Ami a démonkristályt illeti, szintén öt yaolingbi az értéke.

Így számolva, még démon lélek nélkül is tizenhárom yaolingbi-t ér.

Nekik legfeljebb öt percbe telt egy tülkös vadjuh megölése. Ha ilyen gyorsan haladnak, nem szerezhetnének több ezer yaolingbi-t egy nap alatt?

Du Ze-t akaratlanul is feltüzelte az eredmény. A családja nagyon szegény volt, a bevételük csupán két-háromezer yaolingbi évente. Annak érdekében, hogy Du Ze a Holy Orchid Intézménybe járhasson, a családja rengeteg pénzt kért kölcsön a rokonaiktól, barátaiktól. Du Ze az egyetlen reményük! Ha tülkös vadjuhokra vadászik Nie Li-vel, a jövőben fizethetné magának a tandíjat.

- Egy kicsit gyorsabbnak kell lennünk. Holnap egy pillanatra sem állhatunk meg! - mondta Nie Li mosolyogva.

- Rendben! - válaszolt izgatottan Du Ze. Bár még 1-csillagos Bronz rangúvá kell válniuk, a testük már rendkívül erős volt. Egész éjjel fennmaradniuk semmiség.

Lu Piao önkéntelenül is jajgatni kezdett, milyen kapzsi két társa. A pénz kedvéért elhagynák a pihenést! Ugyan szomorú volt, nem nagyon volt más választása. Ki kérte őt, hogy felszálljon erre a kalózhajóra?

A hármasuk szorosan együtt dolgozott, és folytatták a tülkös vadjuhok levadászását. Miután néhány tucatot megöltek, Lu Piao kivitte a zsákmányt eladni.

Egy éjszaka alatt Nie Li csoportja nagyjából százhúsz tülkös vadjuhot ejtett el, amiből körülbelül ezerkétszáz yaolingbi-t szereztek. Egyenlően elosztva mindannyian négyszáz yaolingbi körül részesedtek a bevételből.

Ez a mennyiség egyszerűen elképesztő ahhoz képest, hogy még az 1-csillagos Bronz rangot sem érték el. Még egy Bronz rangú Harcosként is soknak számít, ha napi húsz-harminc yaolingbi-t keresel.

Hét egymás utáni napot töltöttek el így, napközben az órákon, éjszaka pedig hármasban a kiképző területen tülkös vadjuhokat öltek. Az összvagyonuk most már több, mint tízezer yaolingbi-re rúgott, ami hatalmas vagyonnak számított nekik.

A Holy Orchid Intézmény diákjai mindeközben azon csodálkoztak, hogy a tülkös vadjuhok száma miért kezdett vészesen fogyni az elmúlt időszakban. Régen csupán néhány lépést kellett megtenniük, és könnyedén belebotlottak volna tülkös vadjuh csordákba, most azonban sok időt kell eltölteniük már a kereséssel is. Esetleg valami ragadozó jár be tülkös vadjuhokat vadászni? A Holy Orchid Intézmény még oktatókat is küldött, hogy kinyomozzák az esetet, azonban nem találtak semmit.

A soron következő, nyolcadik éjjel Nie Li-ék hármasa a sötétben tülkös vadjuhokra vadászott. Az ég feketén borult a tájra, és már éjfél felé járt az idő.

- Nie Li, már nem bírom tovább. Alszom egyet annak a fának a tetején. - mondta Lu Piao ásítva.

Hét egymás utáni éjszakát töltöttek tülkös vadjuhok üldözésével, aminek köszönhetően úgy elfáradt, hogy nem tudta folytatni.

Nem csak Lu Piao, még Du Ze sem bírta tovább.

- Nie Li, nekem is aludnom kéne egy kicsit. - mondta Du Ze. A szemhéjai már hét napja küzdöttek egy kis pihenésért. Még egy acélember sem lenne képes ennél sokkal tovább elviselni.

- Nyugodtan aludjatok. Holnap szünetet tartunk, más terveim vannak - mondta Nie Li. Több mint tizenhatezer yaolingbi-t sikerült összegyűjteniük. Ez volt az első vödör aranyuk, amivel már sok mindent kezdhetnek. Nem volt többé szükség a tülkös vadjuhok levadászására.

Lu Piao és Du Ze fölmászott egy, a többi fölé tornyosuló fára, lefeküdtek egy ágra, és azonnal álomba merültek. Mindkettejük gyerekes, éretlen arca kimerültségről árulkodott. Ugyan mindketten a korán érő típushoz tartoztak, végső soron még csak tizenévesek.

Nie Li keresztül szaladt a fák között. Telihold volt. A különböző rovarok hangjai időről időre felhangzottak, ám a környező területek így is egyre csendesebbek lettek.

Ezen a környéken nem élt semmilyen nagytestű démon bestia, így rendkívül biztonságosnak számított.

Hirtelen egy szokatlan hangot hallott Nie Li egy kicsit távolabb lévő őserdőből. Úgy tűnt, valaki más is tartózkodott ott.

- Ki van a kiképző területen ezekben a kései órákban?

Nie Li homlokráncolva iramodott meg abba az irányba. Elrejtőzött a fák között, amíg a holdfényben úszó tisztást kémlelte. Az ezüstös ragyogásban egy nyúlánk, karcsú alak állt. A haja csupán a válláig ért, egy bőrkabátot viselt, és egy halvány kékes fényt bocsátott ki magából.

Ez egy lélek erő fénye! Bár még nem lépett be a Bronz rangba, már nem állhat messze attól.

A lélek erőből származó fényt kihasználva Nie Li az alak arcára tekintett. Csukott szemei fölött enyhén remegtek a szempillái, és karcsú szemöldöke. Hibátlan, fehér bőrére halvány pír ült ki, alatta gyengéd szája. Ő és Ye Ziyun két különböző típusú szépség. Ye Ziyun egy csöndes, gyönyörű ibolyához hasonló eleganciával rendelkezett. Míg elragadó volt, a csábító és elbűvölő külsővel, inkább egy rózsához hasonlított tövisekkel.

- Xiao Ning'er, sosem gondoltam volna, hogy ő az. - mondta Nie Li kissé meglepődve egy pillanatra. Xiao Ning'er keményebben dolgozott, mint ő azt elképzelte. Úgy becsülte, hamarosan beléphet a Bronz rangra.

Visszagondolva az előző életébe, amikor Xiao Ning'er az 1-csillagos Bronz rangba lépett, több, mint két évre lebetegedett, és a kultivációja jelentősen visszafejlődött. Ugyan a startvonaltól kellett újrakezdenie, újra tovább edzett, annak ellenére, hogy állítólag fájdalom sújtotta minden percét. Bár beteg volt, mások szemében csillagként fénylett. Egy erős nő volt!

Arra gondolva, Xiao Ning'er hogyan edz itt az éj közepén, Nie Li hirtelen rengeteg mindent megértett. Annak ellenére, hogy Xiao Ning'er szorgalmas, az életét viccként kezeli.

Egy darabig a gondolataiba merült Nie Li, majd Xiao Ning'er felé indult.

- Ki az? - kiáltott fel folytottan Xiao Ning'er, hirtelen kinyitva szemeit, és előhúzott egy tőrt. Óvatosan Nie Li-re nézett jéghideg arckifejezéssel. A holdfényben azok a mélyen óvatos szemek egy leírhatatlan bájjal rendelkeztek.

Annak ellenére, hogy még csak tizenhárom éves volt, már akkor is kétségkívül gyönyörű tinédzsernek számított. A bőrkabát mellkasi része enyhén kidomborodott. Ilyen fiatalon határozottan büszke lehet rá.

- Nie Li vagyok! - mondta Nie Li. Ugyan még sohasem beszélt Xiao Ning'er-ral, végső soron osztálytársak, így némiképp ismerték egymást.

- Mit csinálsz itt? - kérdezte Nie Li-re tekintve Xiao Ning'er, ahogy leeresztette rövid tőrét, ám továbbra sem lankadt a figyelme.

- És te mit csinálsz errefelé? - mosolyodott el halványan Nie Li.

- Én a lélekerőmet edzem. - mondta Xiao Ning'er, a holdfényben a fiúra tekintve. Nie Li szemöldökvonala határozott, azonban volt benne valami sármos, nem úgy, mint akik rémisztőek már első ránézésre.

- A környéken lógok. - vonta meg a vállát Nie Li.

- Hazudsz. Ne gondold, hogy nem tudom. Az utolsó néhány napon ti, srácok, tülkös vadjuhokra vadásztatok. - jelentette ki Xiao Ning'er. Már látta Nie Li-ék hármasát, de nem ment oda hozzájuk köszönni. Xiao Ning'er-t az a nyílvesszőkre kent valami, ami egy lövéssel le tud teríteni egy tülkös vadjuhot, izgatta; mégsem akart volna mások titkai felől kérdezősködni.

- Szóval már tudtad egy ideje. - mondta Nie Li Xiao Ning'er-ra nézve. Amikor az ajkait biggyesztette, azok gazdagsága, finom gyengédsége egy leírhatatlan vonzerőt kölcsönzött a lánynak. Már a szívébe zárta Ye Ziyun-t, ezért a Xiao Ning'er szépsége iránti érzelme egyszerű csodálat volt. Nagyra becsülte a szépségét és a szorgalmát. Xiao Ning'er már csupán a külseje miatt is magas rangú lehetne, mégis a saját erejét használja, hogy megváltoztathassa mások véleményét róla. Milyen kár, hogy rossz módszert használ.